Az 1997-es zarándokút

1997, június 7.

A Krakkóban lévő łagiewniki dombon emelkedő kolostor nem volt ismereteln II. János Pál számára. Amikor a megszállás idején a Solwayba igyekezett dolgozni, nap mint nap elhaladt a kolostor előtt, és be is tért a rendház kápolnájába. A rendház krónikái csak azokat az eseményeket jegyezték fel, amelyekben fiatal papként személyesen is részt vett. Később a krakkói egyházmegye lelkipásztoraként részletekbe menően foglalkozott a rendház apostoli irányultságú munkásságával, a kibontakozóban lévő Isteni Irgalmassági kultusszal, annak Fuasztina nővér által közvetített formáival. 1997. jűnius 7-én felkereste ezt a helyet. A szíve diktálta így – ismerte be később. Az Irgalmas Jézust ábrázoló híres kép és Szent Fausztina relikviái előtt az Isten Irgalmasságára bízza az emberiség, az egyház és saját pontifikátusa sorsát.

II. János Pál szentatya beszéde a krakkói Lagiewnikiben található Isteni Irgalmasság kegyhelyen

Misericordias Domini in aeternum cantabo (Ps. 89 [88], 2).
Ime, itt vagyok ezen a kegyhelyen, mint zarándok, hogy magam is csatlakozzam au örökkévalóságig tartó énekhez, mely Isten irgalmasságának tiszteletére szól. Ezt az éneket az Úr zsoltárszerzője intonálta, szavakva foglalván mindazt, amit nemzedék őriztek és fognak őrizni a jövőben is a hit legértékesesebb gyümölcseként. Az embernek semmire sincs nagyobb szüksége, mint az isteni irgalmasság – a kegyes, együttérző szeretet, ami az embert saját gyengesége fölé emeli, fel, az Isten szentségének határtalan magasságába. Ezen a helyen mindez különleges módon tudatosodik bennünk. Innen származik az isteni irgalmasság gondolata, amit maga Krisztus vágyott közvetíteni a mi nemzedékünk számára, a boldoggá avatott Fausztina közvetítésével. A gondola mindenki számára érthető és világos. Mindenki ellátogathat ide, megnézheti az Irgalmas Krisztus képét, a szívét, ami kegyelmet sugároz, és a lelke mélyén meghallhatja azt, amit a Boldoggá avatott Fausztina is hallott: Ne félj semmitől, én mindig Veled leszek (Napló, 613). És ha valaki őszinte szívvel azt válaszolja: “Jézus! Bízom benned!”, akkor itt minden félelme, nyugtalansága enyhülésre lel. és ha ezen párbeszéd során az ember rábízza magát Krisztusra, különleges kapcsolat alakul ki közöttük, ami felszaabdító hatást gyakorol a szeretetre. A szeretetben pedig nincs helye a rettegésneknek – írja Szent János – (...), a teljes szeretet kirekeszti a rettegést, mert e rettegésnek gyötrelme vagyok, aki pedig retteg, nem tökéletes a szeretetben (János első levele, 4, 18). .

Az egyház újraolvassa az irgalmasság gondolatát. Így szeretné hatékonyan eljuttatni a második évezred végén élő nemzedékhez és a további nemzedékekhez a reménysugarat. Folyamatosan kéri az Urat, hogy minden emberre terjessze ki az irgalmasságát. Nem létezik olyan időszak, olyan kor – és hangsúlyozottan igaz ez a mi korunkra - , amikor az Egyház megengedhetné magának, hogy megfeledkezzen az ima jelentőségéről, ami nem jelent mást, mint hogy fohásszal fordulunk az Úr irgalmasságáért ama sok rosszal szemben, ami az emberiségre nehezedik, illetve fenyegeti azt. (...) Minél inkább szekularizálódik az emberi tudat, annál távolabb kerül az „irgalmasság” szó tartalmának érzékelésétől – minél inkább eltávolodik az Úrtól, annál messzebbre kerül az irgalmasság titkától. Ezzel párhuzamosan fokozott jog és kötelesség hárul az Egyházra: fohászkodnia kell az isteni irgalmasságért, „nagy kiáltással” meg kell szólítania azt (DM, 15). Éppen ezért vezetett zarándokutam többek között éppen ide, ebbe a szentélybe. Azért jöttem ide, hogy az Egyház és az emberiség minden gondját rábizzam az irgalmas Krisztusra. A harmadik évezred küszöbén jöttem ide, hogy még egyszer Reá bízzam Péteri szolgálatomat: „Jézus! Bízom benned!”.

Az isteni irgalmasság gondolata mindig kedves volt a számomra, közel állt hozzám. A történelem mintegy beleírta ezt a II. világháború tapasztalatába. Ama nehéz években a gondolat különleges támaszt és kimeríthetetlen reményforrást jelentett, nemcsak a krakkóiak, hanem az egész nemzet számára is. Magam is személyes tapasztalatként éltem meg ezt, amit aztán magammal is vittem Péter városába, és ami jelentős mértékben befolyásoltam pontifikátusom képét. Köszönöm az isteni gondviselésnek, hogy megadatott nekem, hogy mindezt személyesen is megtapasztaljam, és hozzájárulhassak Krisztus akaratának beteljesüléséhez, többek között azzal, hogy az isteni orgalmasságot ünneppé tehessem. Itt, a boldoggá avatott Faustyna Kowalska relikviái mellett szeretnék köszönetet mondani a boldoggá avatásáért is. Szüntelenül arra kérem az Urat, hogy részesítsen minket és az egész világot irgalmasságában.

2. Az irgalmasság áldásában részesülő híveim, akik eme kegyben részesülnek (Mt 5,7).
Drága nővéreim! Rendkívüli elhivatottság nehezedik rátok. Amikor Krisztus a soraitokból kiválasztotta boldog Fausztinát, az itteni rendet a hely őrévé emelte, és egyidejűleg arra szólított fel benneteket, az Ő irgalmasságát különleges hangsúllyal érvényesítsétek a lelki gondozásban is. Arra kérlek benneteket, hogy vállaljátok fel ezt a feladatot. A mai embernek szüksége van arra, hogy hirdessétek az irgalmasság gondolatát; szüksége van irgalmas cselekedeteikre, irgalomtól áthatott imáitokra. A lelki gondozásnak egyetlen dimenzióját se hanyagoljátok el. Cselekedjétek meg mindezt, összhangban a krakkói érsekkel, aki az egyház egészével egyetemben a szívén viseli az Isteni Irgalmasság tiszteletét. Cselekedjétek meg ezt egységben. Gyümölcsözzön a közös mű: Formálja át az Úr irgalmassága az emberi sziveket. Ezt a szentélyt már a világ számos helyén ismerik, sugározza hát ki az egész egyházra az Isteni Irgalmasság kultuszát, legyen annak központja.
Ismételten arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok az egyházért, és támogassátok péteri szolgálatomat. Tudom, hogy e helyen folyamatos imádkozás zajlik – ezét szeretnék teljes szívemből köszönetet mondani. Erre mindnyájunknak nagy szüksége van: tertio millennio adveniente. Áldásom minden jelenlévőre, az isteni irgalmasság minden tisztelőjére.

A 2002-es zarándokút

2002. augusztus 17.
Lagiewnikiben, a z Isteni Irgalmasság kegyhelyen már 2002. februárjában megkezdődtek a Szentatya látogatásával kapcsolatos lelki és szervezői előkészületek. Ezek az alábbiakból tevődtek össze: ima, áldozathozatal, a Szentatya, II. Jánps Pál tanításainak tanulmányozása a rend nővérei és a Faustinum Társaság által. A munkában az ifjusági nevelési központ gondozottjai és az ideérkező nagyszámú zarándok is részt vett. A fiatalságra gondolva evangelizációs koncenrt-ciklust szerveztek „Legyél gazdag az irgalmasságban” címmel, amihez rövid koferenciaés rózsafüzér olvasás is csatlakozott. Az előkészületek közvetlen elemét alkotta a novénna (2002. augusztus 7-15.), amely az alábbiakból állt: ima az Irgalmasság órájában, rózsafüzér és novénna az Isteni Irgalmasságért, szentmisék homiliával. Ezek témáit II. János Pál Dives in misericordia című enciklikájából választották ki.

Miután nyilvánosságra hozták, hogy a Szentatya, II. János Pál azért érkezik Krakkóba, hogy felszentelje a templomot, melynek építése 1999. szeptember 8 óta zajlott, hatalmas öröm tört ki mindazok körében, akik valamilyne formában részt vettek az építkezésben. A munkálatok menetéért felelős személyek mindent elkövettek annak érdekében, hogy a felső templom mihamarabb készen álljon a felszentelésre. Ebben a munkálatokkal teli időszakban több mint 100 munkás dolgozott az építkezésen, két műszakban. A legintenzívebb időszakban ez a szám meghaladta a 200-at. A nagyon szoros határidők azt eredményezték, hogy a munkatempó – ami a lengyel feltételekhez viszonítva már eddig is rekord sebeségűnek volt tekinthető – szédítő iramúvá fokozódott.

A felső templom felszentelésére 2002. augusztus 17-én került sor. Az ünnepségen több mint 22.000 hívő vet részt, akik három helyen gyülekeztek: a templom belsejében (4.000 fő), VIP és A,B,C sajtó szektorokban, a lelkipásztori ház mellett lévő parkolóban (3.000 fő), a D szektorban és a templom előtti téren (E szektor), továbbá a pápa kíséretének útvonala mentén (15.000 fő). Az ünnepségre szóló meghívókat elsősorban az Isteni Irgalom Alapítvány adományozói, továbbá a templom építői kapták, és természetesen Franciszek Macharski bíboros, krakkói metropolita vendégei és a templom mellett működő apáca rend tagjai kapták.

A krakkói łagiewniki templom felszentelésére meghívott személyekkel kapcsolatos adatok az alábbi módon festenek:

az adományozók száma: 8856 fő
az összes díszvendég száma: 600 fő
építőmunkások: 1154 fő
az Istenanya Irgalmas rendje által meghivottak: 1550 fő
karitatív szervezetek képviselői: 1016 fő 98 karitatív szervezettől, továbbá 131 fogyatékkal küzdő személy niepełnosprawnych
a különböző intézmények és szervezetekmeghivottjai: 2046 fő
mások: 11 000 fő.

Érdemes megemlíteni a pápai ünnepség meghivottjainak létszámában szerepelnek többek között a krakkói főegyházmegye plébánosai (418 fő), az Isteni Irgalmasság plébániájának papjai és a lengyelországi Szent Fausztina Nővéri rend mellett dolgozó papok (149 fő), a krakkói metropoliai kúria munkatársai (107 fő), a Lagiewniki és Błonie körzetében működó adománygyűjtők (cserkészek, apácanővérek és világi személyek – összesen kb. 1500 fő) . A vendégek között küldölfi csoportok is voltak, elsősorban Magyarországról, Olaszországból, az USA-ból, Szlovákiából, Ukrajnából, Fehéroroszországból, Németországból, Franciaországból, Hollandiából, Svédországból. Az Isteni Irgalmasság Kegyhely Alapítvány további adományozóit, összesen 33.000 főt meghívták a Błonién rendezett pápai szentmisére. A Szentatyának az Isteni Irgalmasság kegyhelyen tett látogatása kapcsán az adományozókat meghívták a „Várt vendég” című oratórium előaádsára is, ami Zofia Kossak drámája alapján készült. A bemutatására 2002. augusztus 17-én 21.00 órakor került sor az új templom előtt. Az oratóriumot a Sziléziai Filharmonikusok 150 zenésze, 10 szólistája, két kórusa, továbbá a "Grojcowianie" népi együttes adta elő. A nap fontos eseménye volt a Magyarok Nemzeti Zarándoklata is, melynek keretében a magyar püspöki kar képviselői ünnepélyes szentmisét tartottak az új templomban. Az imák a Szentatya látogatását követően sem maradtak abba. 2002. augusztus 17-24 között II. János Pál szülőföldjére tett zarándok útja , az új templom felszentelése, illetve annak kapcsán, hogy a pápa az isten irgalmába ajánlotta a világot, ünnepélyes hálaadó oktávára került sor a łagiewniki szentélyben. Ez a hálaadás a mai napig tart. A lezajlott események emelkedett voltának szemmel látható tanubizonysága az is, hogy azóta szüntelenül áramlanak a zarándokok az új templomba (2002. augusztus 17. óta 700.000 fő). A felső templom felszentelése, a zarándokok növekvő száma még sürgősebbé tette az Isteni Irgalmasság Kegyhely Alapítványa számára a kegyhely kibővítésével kapcsolatos munkálatok befejezését.

A Pápa beszéde a krakkói Lagiewnikiben, az Isteni Irgalmasság kegyhelyen tett második zarándokútja során

(Idézet a L'Osservatore Romano nyomán)
Krakkó-Łagiewniki, 2002. 08.17. 17-08-2002

II. János Pál
Az Isteni Irgalmasság Kegyhely felszentelése során elhangzott homilia

Óh, Istennek felfoghatatlan és megismerhetetlen irgalmassága,
Aki téged méltón szeret és dicsőit,
A mindenható Isten legjelesebb tulajdonsága,
A bűnös ember reménysége.
(Napló, 951).

1. Kedves fivéreim és nővéreim! Szent Fausztina egyszerű és őszinte szavait szeretném ma megismételni előttetek, hogy vele együtt és mindnyájatokkal egyetemben hódolhassunk az isteni irgalmasság felfoghatatlan, föltárhatatlan titka előtt. Őhozzá hasonlóan szeretném beismerni, hogy az ember számára az isteni irgalmasságon kívül nincs más reményforrás. Hittel telten szeretnénk elismételni: „Jézus! Bízom benned!”
Ebben a vallomásban az Isten mindenható szeretetében vetett hit fejeződik ki. Különösen fontos ez napjainkban, amikor az ember a gonosz különböző megnyilvánulásaival szembesülve úgy érezheti, hogy elveszett. Fontos, hogy az isteni irgalmasságért való fohászkodás a szebvedéssel teli, nyugtalan és kételkedő, a remény biztos forrását kereső emberi szívek mélyéből fakadjon. Azért jöttünk el ma ide, a łagiewniki kegyhelyre, hogy újra felfedezzük az Atya Krisztusi arcát, aki „az irgalmasság Atyja és minden öröm Istene” (lásd. 2 Kor 1, 3). Lelki szemeinkkel szeretnénk szembesülni az irgalmas Jézus szemeivel, hogy a tekintetének mélyén felfedezzük saját életünk tükörképét és a kegyelem fényét, amiben már számos alkalommal részesültünk, és amiből az Úr nap mint nap tartogat a számunkra, beleértve az utolsó napot is.

2. Nemsokára sor kerül az isteni irgalmasságnak ajánlott új szentély felavatására. Mielőtt erre sor kerül, szeretnék szívélyes köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vállalt a létrehozatalában. Külön szeretném kifejezni a köszönetemet Franciszek bíboros atyának, aki gondos törődéssel vette körül e művet, ezzel bizonyítván személyes elkötelezettségét is az isteni irgalmasság ügye mellett. Szeretettel gondolok az Irgalmasság Anyja Nővéreinek kongregációjára, akik oly sokat tettek Szent Fausztina nővér küldetésének kiterjesztéséért. Köszöntöm az itt jelen lévő lengyel püspököket és bíborosokat, élükön a bíboros-prímással. és köszöntöm a világ különböző országaiból érkezett püspököpet is. Örvendek az egyházmegyei lelkészek jelenlétének, a szerzetes atyáknak és a papi szemináriumi hallgatóknak. Szeretettel köszöntök mindenkit, akirészt vesz ezen a szertartáson, külön köszöntöm az Isteni Irgalmasság Kegyhely Alapítvány képviselőit, akik az épitkezést irányítják, és köszöntöm a különböző vállalatoktól érkezett építőmunkásokat is. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlévők közül sokn bőkezűen támogatták anyagilag ezt az építkezést. Kérni fogom az Istent, hogy áldásával jutalmazza bőkezűségüket, fáradozászukat.

3. Fivéreim és nővéreim! Amikor felszenteljük ezt az új szentélyt, felmerülhet bennünk a kérdés, ami annak idején Salamon királyt is foglalkoztatta, mikor átadta az Istennek lakhelyül a jeruzsálemi szentélyt: "Vajh az Úr tényleg megtelepedik a földön? Hiszen a legmagasabb egek sem elegendőek ahhoz, hogy befogadjanak, hogy lehetne elég az a templom, amit én építettem?” (1 Krl 8, 27). Igen, első pillantásra akár úgy is tűnhet, hogy az isten jelenlétének összekapcsolása egy bizonyos hellyel nem tekinthető elfogadhatónak. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hely és az idő teljes mértékben az istenhez tartozik. Bár minden időt és az egész világot az ő „szentélyének” tekinthetünk, mégis vannak olyan helyek és idők, amelyeket az Isten „kiemel” hogy ott és akkor az emberek különleges módon érzékelhessék a jelenlétét és a kegyelmét. A hitük sugallata által vezetett emberek pedig ellátogatnak ezekre a helyekre, mivel megvan bennük a bizonyosság, hogy ott tényleg az Isten színe előtt állhatnak majd.
Ugyanebben a hitben érkeztem én is ide, Łagiewnikibe, hogy felszenteljem ezt az új szentélyt. Meg vagyok győződve róla, hogy ez egy különleges hely, amit az isten kiválasztott a maga számára, hogy itt gyakorolja a kegyelmét, és az embereket irgalmasságában részesíthesse. Azért imádkozom, hogy e helyen mindörökre hirdessék az Isten irgalmas szeretetének vezérgondolatát; legyen ez a hely a megtérés és a vezeklés helyszíne, az eucharisztikus áldozathozatal gyakorlásának helye – az irgalmasság forrása; az ima helyszíne – a kitartó könyörgésé Itsen irgalmasságáért számunkra és az egész világ számára. Salamon szavaival imádkozom tehát: "Oh, Uram, én Istenem (...) meghallgatván a kiáltást és az imádságot, mellyel a te szolgád imádkozik előtted a mai napon; Hogy a te szemeid a házra nézzenek éjjel és nappal (...) Meghallgassad az imádságot, amellyel a te szolgád imádkozik ezen a helyen (...) a kik imádkozandának e helyen, te, mondom, hallgasd meg, lakhelyedből a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!". (Kir 1., 8, 28-30).

4. "De eljő az óra és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban: mert az Atya ilyeneket keres, akik őtet imádják" (János 4, 23). Amikor elolvassuk Jézus urunknak ezeket a szavait az Isteni Irgalmasság kegyhelyén, különös módon tudatosodik bennünk, hogy itt az ember nem állhat másképp, csak lélekben és igazságban. A Szentlélek, a Vigasztaló és az Igazság Lelke vezet rá minket az isteni irgalmassághoz vezető útra. meggyőzvén a világot „a bűnról, az igazságról és az ítéletről” (János 16, 8) egyidejüleg felfedi előttünk a Krisztusban való megváltás teljességét. A bűnről való meggyőződés Krisztus keresztjéhez viszonytva kettős módon zajlik. Egyrészt a Szentlélek Krisztus keresztje révén megismerteti velünk a bűnt, minden bűnt, a gonosz erők teljes skáláját. Másrészt Krisztus Keresztje révén a Szentlélek lehetővé teszi, hogy a bűnt a pietatis misztáriumának, azaz az Isteni szeretet megbocsátó irgalmasságának fényében vegyük szemügyre (lásd Dominum et vivificantem, 32).
Így aztán a "bűnről való meggyőződés" egyben abbeli meggyőződést is jelent, hogy a bűn elnyerheti a megbocsájtást, az ember visszaszerezheti méltóság-érzetét, és Isten kedves gyermekévé lehet. A kereszt ugyanis "az Istenségnek az ember fölé hajolásának legelmélyültebb változata [...]. A kereszt nem más mint az ember földi léte során szerzett legfájdalmasabb sebeinek örök szeretettel való megérintése" – ahogy azt a Dives in misericordiábanírtam. (n.8). Erre az igazságra fog minket folyamatosan emlékeztetni e szentély alapköve, ami a Kálvária dombról származik – mintegy a kereszt alól, amelyen megfeszítve Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált. Mélyen hiszek benne, hogy ez az új szentély mindörökre olyan hely marad, ahol az emberek az igazság és a Lélek szellemiségének megfelelően néznek szembe Istennel. Bizalommal telve jönnek majd ide, amely bizalom mindenkinek a társául szegődik, aki kitárja a szívét az isteni szeretet irgalmasságának a befogadására. Olyn szeretet ez, amit a legnagyobb bűn sem képes legyőzni.
Az isteni szeretet tüzében az emberi szíveket emészteni fogja a megtérés vágya, és mindneki, aki reményre vágyik, itt enyhületre lel.

5. "Örökkévaló Atyám, neked ajánlom a Testet és a Vért, a legkedvesebb Fiad Lelkét és Istenség voltát, Jézus urunkar pedig kérem, hogy könyörüljön a bűneinkért, a világ bűneiért; (...) fájdalmas Kínjaiért irgalmazz nekünk és az egész világnak " – ezek a szavak Fausztina nővér Naplójából származnak (n. 476). Nekünk és az egész világnak...Milyen nagy szüksége van napjaink világának Isten irgalmasságára! A világ összes földrészén az emberi szenevdéske legmélyéről hangzik fel az irgalmasságért való kiáltás. Ott, ahol gyűlölet és bosszúvágy uralkodik, ahol a háború hoz fájdakmat és halált az ártatlanokra, szükség van az irgalmasság kegyelmére, ami megnyugtatja az emberi elmét és a szívet, továbbá nyugalmat szül. Ott, ahol hiányzik az emberi élettel és méltósággal szembeni tisztelet, szükség van az Isten irgalmassággal teli szeretetére, melynek fényében feltárul minden emberi lény ki nem mondott értéke. Irgalmasságra van szükség, csak így érhető el hogy az igazság fényében a világon minden igazságtalanság véget érjen. Ezért ma e kegyhelyen ünnepélyesen szeretném rábízni a világot az Isten irgalmasságára. Mindezt ama forró vágytól hajtva teszem, hogy az Isten irgalmas szeretetéről szóló, Fausztina nővér közvetítésével e helyen nyilvánosságra hozott gondolat eljusson a föld minden lakójához , és reménynel töltse el a szívüket. Áradonjon szét ez aküldetés innen szeretett hazánkban, az egész világban. Teljesüljön be az Úr Jézus kötelező erejű ígérete, mizerint innen kell „származnia a szikrának, ami felkészíti az egész világot az Ő végső eljövetelére" (Napló 1732).
Az isteni kegyelem szikrája csiholásra vár. El kell terjeszteni a világon az irgalmasság tüzét. Az Isten irgalmasságában a világ nyugalomra, az ember pedig boldogságra lel. Ezt a feladatot bízom rátok, kedves fivéreim és nővéreim, távbbá a krakkói templomra és az isteni irgalmasság minden tisztelőjére, akik majd ellátogatnak ide szerte az országból és az egész világból. Legyetek az irgalmasság tanúi!

6. Istenem, irgalmas Atyám,
aki szeretedet fiadban,
Jézus Krisztusban hoztad a felszínre,
ránk árasztottad a Szentlélekben, a Vigasztalóban,
Rád bízzuk ma a világ és minden egyes ember sorsát.

Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz,
gyóygítsd meg gyengeségeinket,
győzz le minden gonosz erőt,
engedd, hogy a föld minden lakója
megtapasztalja irgalmasságodat,
hogy aztán benned, az isteni hármasságban
mindig fellelhessék a remény forrását.

Örökkévaló Atya,
Fiad fájdalmas kínjaiért
és feltámadűsa érdekében
irgalmazz nekünk

és az egész világnak!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Az ünnepi liturgia végén még annyit szeretnék mondani, hogy rengeteg személyes emlékem fűz ehhez a helyhez. gyakran megfordultam itt, főképp a megszállás idején, amikor a közeli Solway-ban dolgoztam. A mai napig emlékszem erre az útra, ami Borek Fałęckieből Dębnikibe vezetett. naponta megjártam ezt az utat, mindig az épp aktuális műszak idejének megfelelően, és mindig facipő volt rajtam. Akkoriban ilyet viseltek az emberek. Ki gondolta volna, hogy az egykori facipős ember egyszer majd az isteni Irgalmasság bazilikájának felszentelője lesz itt, Lagiewnikiben.
Örülök, hogy felépült ez az Isteni Irgalmasságnak szentelt szép templom. A szentély materiális és nem utolsósorban szellemei állapotáról való gondoskodástrábízom Franciszek íboros úrra, a krakkói egyházkerületre, és nem utolsósorban az Irgalmasság Anyja Nővéreinek kongregációjára. Az irgalmas Jézus kultuszának terjesztése terén megnyilvánuló együttműködés gyümölcsözzön a hívek szívében Lengyelországban és szerte a világon. Legyen az Irgalmas Isten áldása mindazon zarándokokon, akik most itt vannak, vagy a jövőben ide látogatnak!

II. János Pál, Krakkó-Łagiewniki, 2002.08.17.