A Napló célját maga Fausztina nővér határozta meg.  A megírásával az Úr Jézus akaratát, valamint  M. Sopoćko lp. és J. Andrasz b.lelkiatyák világos utasítását suerette volna teljesíteni. Bevallotta, hogy a Naplón keresztül akarja megismertetni az amberekkel az Isten kegyelmét és jóságát. Többször is hangsúlyozta, hogy Naplóját felettesei egyértelmű utasítára írta, amit az Isten Akaratának a megerősítését jelentette  önmaga számára. A Naplót a szerzőnő nem számta szélesebb olvasóközönség számára, addig semmiképpen, nem amig élt. Marian Sopoćko lp. a levelezésében másképpen magyarázza a Napló megírási célját.  Leszögezi, hogy  Szent Fausztina lelki tapasztalatainak a gazdagsága túl szerteágazó volt ahhoz, hogy  azt csak kizárólag a gyóntató székben a harmadik személyek odafigyelése nélkül beszéljék meg. Egyébként egy professzornak nem volt ideje ilyenféle hosszú gyonásokra.  Ő utasította tehát a leányt, hogy írja le mindazt, amit Isteni akaratnak gondol, és időről időre adja oda neki, átlapozás céljából.

Fausztina nővér folyamatosan feljegyezte az élményeit és rendkívüli kegyelmeit. Elsősorban a belső életére és az Istennel való kapcsolatára összpontosított. Számos helyet szentelt, nagy figyelmet fordított az Úr tanításainakm ihletet adó szavainak és utasításainak. Csak néha, kivételesen tért ki bizonyos külső tényekre. Néhány oldal erejéig foglalkozott a saját gondolataival és következtetéseivel is, melyek a meditációkból és a különböző tanácskozásokból fakadtak..
Néha megesik, hogy egyszerűen feljegyezte a hallott papai okítások tartalmát. A Napló számos oldalán találunk verseket, ezekben  az Úristenhez fúződő érzéseiről számol be. A versek személyes, vallomásos jellegűek, Fausztina az Úr iránti szeretetéről és vágyakozásáról számol be bennük. A versek jelentős része a rajongásáról és szeretetéről szól, továbbá a vágyról, hogy mennyire vágyik a Teremtővel való teljes egyesülésre.  Minden különösebb előzetes terv nélkül rója a sorokat, a fent említettek mellett néha, de nagyon visszafogottan közöl bizonyos információkat arról is, hogy hol van, mit dolgozik, mi a helyzet az egészségi állapotával.

Fausztina nővér 1934-ben látott neki a Napló írásának. Az első vers és bejegyzés dátuma 1934. július 28. Sopoćko atyától tudjuk, hogy Szent Fausztina a Napló egy részét elégette. Amikor az atya erről értesült, vezeklésképpen azt rótta ki rá, hogy emlékezetből vesse papírra újra a megsemmisített részt, ám közben új élményeinek a lejegyzésével se hagyjon fel. Ezt volt az oka annak, hogy a későbbiekben Szent Fausztina Naplójának jelentős részében felborult a történések kronológiai sorrendje. Maga Fausztina is tudatában volt ennek, így bizonyos történéseket dátummal látott el, más eseményekről viszont dátum nélkül írt, gyakran használva az „egyszer, egy bizonyos pillanatban” kifejezést. Mindezek következtében megtörtént, hogy bizonyos tényekről, élményekről többször is beszámolt. A teljes kéziratot hat füzet foglalja magában. A kézirat gyakorlatilag teljesen ép. Egyetlen lap kitépésére került csak sor(ez jelölésre is került a szöveg mellett), de nemt udjuk, ki tépte ki azt az oldalt.

Szent Fausztina a tények leírását gyakran összefonta különböző imádságokkal. A saját mondataiba beleszőtte az Úr Jézus szavait, vagy egy megkezdett történetet az Ő szavaival fejezett be.  Nem alkalmazott interpunkciót, ez is bizonyos ködös helyeket eredményezett.  Gyakran megesett, hogy belekezdett valaminek a leírásába, mjad az egészet egy, az Úrhoz szóló ima-fordulattal zárta le, vagy pedig annak adott hangot, hogy mennyire rajong és lelkesedik az Úr cselekedeteiért. Különösen a Napló második része (ahol folyamatos egymás utánban jegyezte fel a történéseket) tartalmaz nagyszámú utalást arra, hogy Fausztina folyamatosan tisztában van az Úr jelenlétével. A Napló kéziratában számos, feleslegesen megismételt kifejezéssel találkozhatunk.  Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy megtiltották neki, hogy bármit is kihúzzon abból, amit leírt. Minden valószínűség szerint tehát ezért hagyhatta benne a szövegben a szóismétléseket, a hibákat, a felesleges szavakat. A kézirat állapota alapján azt is jogosan feltételezhetjük, hogy amit leírt, nem olvasta újra, ellenkező esetben ugyanis biztos, hogy beírta volna az egyes szavakból hiányzó betűket.
A kéziratban számos kifejezés és mondat alá van húzva. Ez Sopoćko atya utasítására történt így, aki többször is megkérte Fausztinát, hogy íly módon jelülje meg azokat a részeket, amelyeket az Úr Jézus sugallt neki.

A Napló füzeteit Szen Fausztina mindig magával hordta. Csak néha adta oda eket elolvasásra  Sopoćko atyának, majd később Andrasz T.J.-nek. Fausztina halálát követően a kézirat az apácaközösségben maradt. Gondosan őrizték, mégpedig olyan mértékben, hogy a közösség egésze – néhány személytől eltekintve – nem is tudott annak létezéséről.  Amikor Andrasz atya Fausztina életrajzán dolgozott, akkor neki bizalmasan betekintést engedtek a Naplóba. Tették ezt azért, mert Fausztina gyóntatójaként ehhez teljes joga volt.

A Naplót először Michaela Moraczewska általános főnöknő utasítására másolta le Ksawera Olszamowska apácanővér. A lemásolás azonban sajnos pontatlanul és a tudományos szempontokat figyelmen kívül hagyva történt. A másoló ugyanis úgy tartotta helyesnek, ha bizonyos jelentéktelen kifejezéseket hozzátesz a szöveghez, illetve elhagy abból, változtatott az aláhúzásokon is, és közönséges emberi feledékenységből bizonyos részleteket kihagyott. Ez a szöveg szolgált alapjául a további másolatoknak, és ezt a hitelesnek nem tekinthető szöveget fordították le olaszra is. Ami még ennél is rosszabb, a szöveget annak idején a Krakkói Kúria hangsúlyozottan megerősítette és hitelesítette.

Az eredetihez képest a másolatokból teljes oldalak hiányoznak, bizonyos mondatokat kihagytak, és rengeteg kifejezést megváltoztattak, felcseréltek, kihagytak, vagyúj szavakat is toldottak be a szövegbe.  A kimutatott hibák felsorolása több tucat, sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Nem csoda tehát, hogy a korábbi szövegek kritikai megjegyzésekkel és a bizalmatlanság jeleivel találkoztak.  Sokkal több gondot okoznak azonban a stilisztikai bizonytalanságok, amelyek kijavítására nem került sor. Fausztina nővér ugyanis egy mondazon belül képes volt arra, hogy a saját szavaból egyszer csak áttérjen az Úr Jézus szavainak idézésére.

A szöveg jelenleg létező, tudományos feldolgozása állítólag cask és kizárólag Fausztina nővér kéziratára épül. A sz9vegkritikai apparátus, a lábjegyzetek és az index Beata Piekut nővér nevéhez fűződik a lengyelországi Irgalmasság Anyja Nővéreinek rendjéből. A szövegek lemásolásában több nővér is segített neki. Jerzy Mrówczyński atya történészként, a hitre irányuló információs folyamat irányítójaként számos hasznos tanáccsal és útmutatással segítette a munkálatokat.
Az így előkészített és feldogozott szöveget elküldték Rómába Antoni Mruk T.J. atyának, aki az említett témában fő ügyvivő atyának számított. A feladata a szöveg felülvizsgálata, majd nyomtatásban való megjelentetése volt.

Fausztina nővér Naplója semmiképpen nem tekinthető holmi „csodás történések” gyűjteményének, rendkívüli jelenségek leírásának.  Csak az formálhat róla ilyen véleményt, aki felszínesen és figyelmetlenül tanulmányozta a szöveget. A mű értékes és tanulságos olvasmány. Elsősorban felfedi előttünk Isten Szolgájának belső világát. A Napló Fausztinája kemény önmagához, és határozottan munkálkodik önmaga fejlődésén. Fausztina nővér következetesen munkálkodott és minden alkalmat felhasznált önmaga lelki gazdagítása érdekében. A Naplóból megtudjuk, miféle nehézségekkel, sötét lelki megnyilvánulásokkal küzdött, miféle misztikus szárnyalásokban volt része, és miképpen gazdagodott mindinkább a lelke, miben lelte belső örömét. Itt mindneképpen ki kell emelnünk belső erejét, ami természetesen az Úrhoz fűződő szoros kapcsolatából fakad, továbbá húsies bizalmát, melyet az Úr irgalmasságába vetett.

A Napló jelentőségteljes és meggyőző módon tárja fel előttünk az Isteni Irgalmasság végtelen voltát. Megtanítja nekünk, milyen a legirgalmasabb Megváltó, és arra biztat minket, hogy tiszteljük Őt. Praktikus, gyakorlati módozatait is bemutatja ennek a tiszteletnek, és egyben tényekkel illusztrálja az Isteni Beavatkozást, és mindazok meghallgatását, akik ezért fohászkodnak oly elszántan Hozzá.

A Napló értékeként kell megemlítenünk azt is, hogy feltárja előttünk, miféle gyermeki egyszerűséggel imádhatjuk az Urat. Megtanít minket arra, miképpen éljünk együtt az Istennel, aki minden pillanatban jelen van mellettünk.  Úgy mutat rá az élet igazságára, mint az Isten kegyelmére, amit alázatos bizalommal kiimádkozhatunk magunknak.

A Naplő legfőbb, különleges értéke azonban abban nyilvánul meg, hogy megtanít minket , kedvet ébreszt bennünk az intenzív belső életre. Fausztina nővér példáján megmutatja nekünk, hogy határozott és elszánt módon dolgoznunk kell önmagunkon. Rámutat arra, hogy a gyakorlatban milyen bonyodalmas tud lenni a felebaráti szeretet.