2006. május 27.

XVI. Benedek pápa apostoli zarándokútja során Lengyelországban felkereste a krakkói Isteni Irgalmasság Kegyhelyét. Itt betegekkl, fogyatékkal kózdő személyekkel, azok gondozóival és az Isteni Irgalmasság apostolaival találkozott. A látható egyházfőnek ez már a harmadik látogatása volt a łagiewniki kegyhelyen, ugyanis Isten szolgáka, II. János Pál már kétszer (1997 és 2002) megfordult itt.
XVI. Benedek először az Irgalmasság Anyja Nővéreinek kápolnáját kereste fel, ahol találkozott Szent Fausztina nővér rendtársaival, továbbá megtekintésével megtisztelte a relikviáit, amelyek a Irgalmas Jézus kép alatt pihennek. Ezt követően felkereste az Isteni Irgalmasság Bazilikáját, ahol szívélyes szavakat intézett a betegség és szenvedés keresztjével érintett, ott tartózkodó személyekhez. Végül felkeerste az Örökimádat kápolnáját, ahol az ima összpontosítása mellett rábízta az Istenre az Egyház és a világ fontos ügyeit.
Az ünnepélyes látogatás előkészítése több hónapot vett igénybe. A kivételes eseményt megelőző napon a kilátótoronyban elhelyezték II. János Pál szobrát, a látogatás napján pedig már kora reggel óta hívők tömege várt imádkozva a vágyott Vendégre. A kegyhelyen titokban abban reménykednek, hogy XVI. Benedek pápa a jövőben ismét felkeresi majd az Úr által kiválasztott helyet, hogy ismét talákozhasson az Isteni Irgalmasság apostolaival, a gondolat tisztelőivel.
Stanisław Dziwisz bíboros köszöntő szavai XVI. Benedek pápa látogatása alkalmából
Szeretett Szentatyánk,
Szeretnélek köszönteni téged itt is, Łagiewnikiben, aholaz Elődöd négy évvel korábban az Isteni Irgalom kegyelmébe ajánlotta a világot.
Jelenléted okán örvend a szívem. Örülök, hogy itt látlak, ezen a helyen, ami oly különleges a krakkói egyházmegye, hazánk és az egész világ számára. Az Isteni Irgalmasság kultuszának foylamatosan fejlődő központjában vagyunk, ami egyben azt is jelenti, hogy a hely Isten áldását élvezi, hanem egyben őtmutatást is jelent az Egyház jelenlegi és jövőbeli útjait illetően.
Azok a beteg és szenvedő lények, akik ma összegyűltek a kegyhelyen, világosan megmutatják neknk annak az embernek a képét, akinek irgalmasságra van szüksége: magának az Istennek az irgalmasságára és a másik ember irgalmas szívére.
Arra kérünk téged, Szentatyánk, hogy áldj meg erről a helyről mindenkit, aki keresztet cipel a hátán, és áldd meg a Ciréneiek Társaságát, és kérd velünk együtt háromszor a Szent Istent arra, hogy ne hagyjunk fel az Isteni Irgalmasság terjesztésével a világban.

A Szentatya beszéde
Szeretet fivéreim és nővéreim!

Örülök, hogy látogatásom kapcsán találkozhatom veletek az Isteni Irgalmasság kegyhelyén. Szívből köszöntök mindenkit: a betegeket, ápolóikat, a lelkészeket, akik ezen a kegyhelyen végzik lelkigondozói munkájukat, az irfalmasság Anyja Nővéreinek kongregációjához tartozó apácákat, a Faustynum tagjait és minden jelenlévőt.


Jelen körülmények között két titokkal szembesülünk: az emberi szenevdés titkával és az isteni Irgalmasság titkával. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a két titok szembenáll egymással. Amikor azonban a hit fényében elmélyülünk ezekben a kérdésekben, akkor látjuk, hogy Krisztus keresztje révén harmóniában állnak egymással. Ahogy azt II. János Pál megmondta, a kereszt „az Istenség legmélyebb meghajlása az ember felett […]. A kereszt mintegy megérinti örök szeretettel érinti az ember földi létének legfájdalmasabb sebeit” (2002.o8.17). Benenteket, kedves betegek, megjelöltek a test és a lélek szenvedéseivel, ugyanakkor Krisztus keresztje egyesít benneteket, akik egy személyben az isteni irgalom legkifejezőbb tanúi vagytok. Ő nektek, a szenvedéseiteknek köszönhetően lesz képes arra, hogy szeretettel hajoljon az emberiség fölé. Ti vagytok azok, akik a szívetek mélyén azt mondjátok, „Jézus! Bízom benned!”, és ezzel arra tanítotok minket, hogy nincs más, mélyebb hit, más, élőbb remény, forróbb szeretet annál, ami az emberben él, aki a szerencsétlensége során rábízza magát Isten biztos kezére. Azoknak az embereknek a kezei, akik az irgalmasság nevében segítenek nektek, legyenek az Isteni kéz meghosszabításai.

Nagyon szeretnék minden jelenlévőt megölelni. A gyakorlatban ez nem kivitelezhető, lelkemben azonban mindnyájatokat a szívembe fogadok, az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében mindnyájatokat apostoli áldásomban részesítelek.